A vanília (Vanilla planifolia) az egyetlen növény az orchideafélék közül, amelynek termése - a jól ismert vaníliarúd - fogyasztásra is alkalmas. Az aztékok már több mint ezer évvel ezelőtt ismerték, és kedvenc csokoládéitaluk ízesítésére használták. Európában a spanyol hódítók közvetítése révén terjedt el. Azóta nem telik el nap, hogy ne találkoznánk ízével. A sütemények, a fagylaltok, a puding, a csokoládé és egyes likőrök, koktélok elképzelhetetlenek nélküle.
A vanília az Egyenlítő körüli övezet trópusi, párás, meleg éghajlatát kedveli. Manapság a legnagyobb mennyiségben a Bourbon-szigeteken termesztik. Aki "élő" vanílianövényt szeretne látni, látogasson el a budapesti Füvészkertbe, ott az üvegházban megtekinthető.
Virágait kézzel porozzák! Az ültetvényeken a növényeket póznákra felfuttatva nevelik. A legmunkaigényesebb feladat a virág kézzel történő beporzása. A halványsárga, illatos virágok mindössze egy napig nyílnak, így ezt a munkát nagyon rövid idő alatt kell elvégezni. A sárgászöld színű, fürtökben növő rudak beéréséhez 6-9 hónap szükséges. Ekkor a vaníliarúd még nem olyan, amilyennek mi ismerjük. A további feldolgozás célja az, hogy a benne lévő aromaanyagok - közülük legismertebb a vanillin - átalakításával és feldúsításával különleges ízű terméket hozzanak létre. A vaníliából alkoholos kivonatot is gyártanak, amelyet dohányipari termékek, parfümök, potpurrik, gyertyák illatosítására használnak.
|
|